2019-ben A szeretethez nem kellenek szavak című könyvemmel a felnőttekhez szerettem volna szólni, 2020-ban pedig az ovisokhoz. Hiszem, hogy fontos, hiszen ezek a gyerekek egyszerre lesznek felnőttek, egy társadalom tagjai, elengedhetetlen, hogy minél korábban empátiára neveljük őket. Amikor megírtam ezt a mesét, arra gondoltam, hogy szeretném úgy bemutatni a hétköznapokat egy autista kisfiú testvérének a szemszögéből, ahogy vannak, nem rózsaszín szemüvegen keresztül. Hiszek abban, hogy csak így van értelme. Minden testvérpár megérdemelne egy saját mesét, ezért kerültek a végére kitölthető, kiszínezhető, rajzolós oldalak. Hogy mindenki meg tudja benne a saját emlékeit őrizni, és a szülők, rokonok is tudjanak beleírni, fotót beragasztani.
A könyv illusztrációját Takács Viktória (facebook: hello indigo, instagram: helloindigo_illustration) készítette, aki elsőre megérezte, hogyan lehet ennek a két különleges kisfiúnak a kapcsolatát képekben ábrázolni. Mivel a mesekönyvben láthatók vizuális segédeszközök, amiket az autista gyerekek és felnőttek használnak, Solt Anna gyógypedagógus lektorként segítette a közös munkát.
A könyv nem öncélú, a megvásárlásával egy élményprogramhoz járulnak hozzá a vásárlók, amit a Csodavár Budapest szervez majd autista gyerekeknek és testvéreiknek.