Csongi kedvenc játékai közé tartoznak a flakonok. Nem a sima PET palackok, hanem a samponok, tusfürdők, tisztítószerek dobozai. Hogy a kedvében járjunk, mi nem úgy választunk sampont, hogy melyik passzol a hajunkhoz,hanem úgy, hogy melyiknek nincs még meg a doboza. Miután kifogy a flakon, alaposan kimossuk és megkapja Csongi. Imádja ezeket. A baj az, hogy a legnagyobb kedvenc a Domestos lett, amit rendszeresen ellopkodott akkor is, amikor volt benne még a tisztítószerből. Ezt pedig nem engedhettem meg neki. Bár olyan a kupakja, hogy én is alig bírom kinyitni, amikor használni szeretném, mégis aggódtam, hogy egy alkalommal valami baj lesz ebből. Egyik nap tehát kitaláltam, hogy olyan helyre rejtem el, ahonnan Csongi nem tudja levenni, hiszen nekem is széket kell odavinnem a polchoz a WC-be, hogy felrakjam. Naiv voltam, nem jelentett neki problémát a magasság. Sorra pakolta le az álcának szánt többi palackot, hogy megszerezze a legfontosabbat a hátsó sorból… Hiába, ha Pókemberrel élsz együtt, nem szabad ilyen hibát véteni.
Csongi sulijában is felfigyeltek erre a Domestos mániára, ugyanis az öltözőben van egy karton-doboz, amiben az iskola több hétre való tisztítószer-rendelése érkezhetett, oldalán nagy logóval. Ugyan üres volt, de mivel tárolásra alkalmas, az öltözőszekrény tetejére került. Csongi minden reggel, és minden délután több másodperces szuggerálással, vigyázzállásban tisztelgett előtte. Amikor ez a rituálé hetek alatt sem múlt el, gondoltak egyet a gyógypedagógusok, és csináltak Csonginak feladatot a flakonnal.
Ilyenkor mondom azt, hogy imádom az iskolát! Nem azt kapom meg, hogy de fura, hanem azt, hogy de jó, van valami, amivel motiválható, akkor feküdjünk rá erre, használjuk ki! Amikor megláttam ezt a feladatot, arra gondoltam, hogy milyen szerencsések vagyunk, hogy ilyen pedagógusokkal van napközben a fiunk.
A karácsonyi lista összeállításánál viccből mondtam a tanító néninek, hogy talán domestosos flakonokat kéne szereznem a fa alá szentestére, annak sikere lenne legalább. Akkor nevettünk, de ahogy telt az idő, egyre inkább jó ötletnek tűnt ez. Persze vettünk neki igazi ajándékot, de elkezdtünk komolyan foglalkozni ezzel az ajándékkal is. Karácsonykor szerencsére sokan szeretnének a családból igazi mosolyt csalni Csongor arcára, ezért folyamatosan jöttek a telefonok, hogy segítsek kitalálni a többiek nevében is az ajándékot. Amikor jeleztem, hogy van egy jó tippem, mindenki megörült, de amikor kiderült, hogy mire is gondolok, akkor azért azt hitték, viccelek. Pedig nem. És az én drága anyukám és keresztanyukám végül komolyan vett. Végül is Csongi mosolyáért bármit megteszünk…
Ez a karácsonyunk volt a legemlékezetesebb az elmúlt kilenc év alatt. Csongi, aki sose akar ajándékot bontogatni, most teljes eksztázisban repkedett a flakonok körül. Mi meg azt láttuk, amit minden szülő szeretne karácsonykor: egy igazán boldog gyereket és egy tiszta lakást, mert igen sokat kellett takarítani ahhoz, hogy a flakonokat üresen tudjuk odaadni…
